Kosjégda

Manapság a világ tele van nagyon nagyon félelmes dolgokkal. Hogy ne legyek polgárpukkasztó, nem kezdek el a benzinárakkal és a teljesen megbízható kormánnyal dobálózni, maradjunk az alapoknál.

Hála Hollywoodnak megismerkedhettünk a vérfarkasokkal, a rideg, de ellenállhatatlan vámpírokkal, a gyilkos medveemberrel, az óceánból kirepülő piranhákkal, a szörnyecskékkel és a zombikkal természetesen (a word nem ismeri a „zombi” illetve a „word” szavakat, ez furcsa nem?). De én most egy-két olyan potenciális horror film szereplőt szeretnék bemutatni, akikkel nagyobb eséllyel futunk össze, mint a dél-Srí Lanka-i mexikóma békával.

Három dobogósom van.

3. helyezett: egy Milka tehén.

Ezzel a csodával a karácsonyi bevásárlás közben találkoztam. Azért kapta most a harmadik helyet, mert csak akkor félelmes, ha sokáig nézed. Vagy mondjuk akkor, ha felriadsz éjszaka, és ott bámul az ágyad mellett. Egy csoportba tenném a kanalas gyilkossal.

2. helyezett: A bohóc

Igen szoros volt a verseny, nehezen tudtam eldönteni, ki legyen az első. A bohóc csak egy hajszállal maradt le. Nem csak egy bohóc, hanem mind. Lehet nevetni, de akkor is. A bohócok ijesztőek. Először is a festett arcuk. Azzal a groteszk mosollyal, ha csak rágondolok, futkos a hátamon a hideg. Meg amit a lufikkal művelnek. Műanyagon mutatják be, mit fognak csinálni a nyakaddal, ha nem figyelsz. Állandóan jópofiznak és egyfolytában az erőltetett konzervnevetésüket hallatják. Rémálomba illő fejük van.

Bár azt meg kell mondjam, hogy igen sokat köszönhetek ennek a félelmemnek ;)

1.      helyezett: A fogorvos

Nincs az az isten. És a sört sem szeretem. Hatlovas kocsival sem lehetne elvonszolni. Nem fog fájni. Nem, persze hogy nem. Kitépik az agyamat is. A napokban tettem meg életem egyik legbátrabb lépését. Elkísértem egy barátnőmet fogorvoshoz. De nem ám csak a váróig! Be is mentem vele és végig ott voltam. És csak az elején voltam rosszul. Nagyon remélem, hogy soha életemben nem lesz szükségem rájuk, mert azt hiszem, hogy a kezelést egy szívlapátos altatással kéne kezdeni.

És a végére még valami. Ez a kissrác azért nem kapott helyezést, mert nem félelmes de nagyon édesen próbál az lenni. Apuci kiadja a parancsot, és már kész is.

https://www.youtube.com/watch?v=BQOds0kCgOk&feature=related

Teljes letargia

Úgy látszik az internet olyan, mint a szobám, néha.

A szobámról ugyanis tudni kell, hogy:

1: nem csak egy szoba, hanem A Szoba

2: azért kapta ez a megkülönböztető meghatározást, mert van egy különleges képessége. Magyarul képes elnyelni kisebb-nagyobb tárgyakat. Egy darabig magánál tartja a dolgokat, aztán egy váratlan helyen kiköpi őket. Vagy örökre elnyeli.

Az internet pedig azért olyan, mint A Szoba, mert szép sorban elnyeli a bejegyzéseimet. Olyannyira, hogy most már csak kettő van, ezt kivéve.

Ha valaki esetleg tudja, hogy ez miért van (az admin oldalon nics elnyomva semmi), vagy az internet valahol máshol köpi ki őket és valaki megtalálja, az jelezzen nekem, legyen oly kedves.

Bociszemek :)
 

Kispál Napozz Holddal

Emlékszem, mikor megtudtam, hogy a Kispál és a Borz feloszlik, nem akartam elhinni. Ültem a gép előtt és kerestem egy „ez egy fiktív hír”, vagy egy olyan feliratot, ami arra utal, hogy ezt csak azért írták, hogy több jegy fogyjon. De nem találtam.

Én sajnos nem dicsekedhetek sok-sok éves Kispál rajongó múlttal. Az első pár számukat rádióban hallottam, aztán belecsöppentem. És megszerettem. Azokat a számokat, amikre az ember lába autómatikus bugiba kezd, azokat, amikben az ember, ha nagyon akar, megtalálja az értelmet és azokat, amik szinte azokra az estékre lettek kitalálva, mikor otthon ülsz és a plafont bámulod.
Lovassi azzal magyarázta a feloszlást, hogy már nem olyan termékenyek, mint régen, nem haladnak olyan zökkenőmentesen, mint régen.
Sajnálom, hogy elmentek. De ha ők így látták a dolgokat, akkor jobb is, hiszen szó szerint a csúcson hagyták abba. Tényleg egy korszak zárult le velük. Most, mikor írok, is a Napozz Holddal DVD-t hallgatom és nagyon sajnálom, hogy nem mehetek több koncertjükre. A búcsúkoncerten ott voltunk, és eszméletlen volt a hangulat, még úgy is, hogy a régebbi számok közül nem ismertem mindet. 45000-en gyűltünk össze, hogy elbúcsúztassuk a fiúkat. Úgy mint Kispál és a Borz. Hiszen a tagok továbbra is aktívak, csak ki-ki máshol. Lovassi tovább tombol a Kiscsillag zenekarral, Kispál a Velőrózsákkal füstölög együtt, Diossy pedig hang technikusként dolgozik tovább.

Nemrég vetítették a filmet, ami a búcsúkoncertről készült. Élő bejelentkezéssel kezdődött, lejátszották a filmet, aztán bemutattak mindenkit, aki közreműködött, hogy a film létrejöhessen. Végül elénekeltek még egy, utolsó számot.

Nem csalódtam a film hangulatában sem. Többedmagammal énekeltem a számokat, tekeregtünk a székeken.

A filmvetítés is olyan volt, mint maga a Kispál és a Borz. Egyszeri és megismételhetetlen.

(Leszámitva persze a dupla DVD-t, amin a film és némi extrák vannak, meg a CD gyűjteményeket, amiken a létező összes számuk megvan több verzióban isJ )

Szép volt! És ahogy Lovassi András mondaná: Kösziii!

Igen, beismerem. Én is babonás vagyok. Nem megyek át létra alatt; vigyázok a tükrökkel; ha vissza kell mennem valamiért a lakásba, leülök; induláskor mindig a jobb cipőmet veszem fel először; nem ülök asztal sarkához; nem engedem, hogy körbesöpörjenek; ha kéményseprőt látok, nem engedem el a gombomat (még akkor se, ha biciklin ülök és a testi épségemet kockáztatom) és senkit nem előzök meg a lépcsőn. De azért vannak olyan hiedelmek, amik szerintem is durvák. Mármint vagy nagyon peches, vagy nagyon részeg volt, aki kitalálta őket. Itt van néhány kedvencem:

Soha ne foltozz ruhát akkor, amikor még viseled, mert balszerencse fog kísérni. – Kitalálom. Meg fogom szúrni magam!

Ha megnézed a gomba tövét, nem nő meg. – Ha ez nem csak a gombákra igaz, elképzelhető, hogy néhány fiúgyermekkel is így toltak ki a szülei…

Sosem szabad egy cipővel járni. Szülő halálát jelenti. – Még jó hogy ezt megtudtam, mert úgy terveztem, holnap nem lesz kedvem felvenni a bal cipőmet.

Amikor halat eszel, a farkánál kezdd enni, és onnan haladj előre, a feje felé. – Aki ezt kitalálta, biztos nem evett még hal rudat. Ott hogy döntöd el?

Ha egy lány elveszíti a harisnyatartóját, akkor korán meg fogják kérni a kezét. – Mert biztos véletlenül hagyja el, nem? És ezt senki nem veszi célzásnak…

A hetedik fiú nagyon sok dologban tehetséges, és sikeres lesz ebben a világban. A hetedik fiú hetedik fia a gyógyítás művészetével van megáldva. A hetedik lány hetedik lánya rendelkezik a jövőbe látás képességével. – Nágy á cálád!

Ha a matracot úgy fordítod meg, hogy amelyik része eddig az ágy fejénél volt, most a lábához kerül, akkor soha nem fogsz férjhez menni. A matracot soha ne fordítsd meg pénteken. – Szóval ne fordítsd meg a matracod. Soha. Főleg pénteken ne.

Létezik egy varázsige, amelynek a segítségével csalhatatlanul befolyásolni lehet a pénzzel kapcsolatos szerencsét. A varázsige akkor hatásos, ha esős napon hajtja végre az ember. Menj olyan helyre, ahol magyalbokor nő. Öleld át a magyalbokor törzsét, és mondd el háromszor az alábbi varázsigét.

"Magyalfa, ó, magyalfa,
Add, hogy legyek gazdag."

Ha ezt megteszed, akkor három hónapon belül szerencsésre fordulnak a pénzügyeid. – Magyarul: Ha esőben ölelgetsz egy bokrot és kántálsz, nem kell aggódni a kiadások miatt, mert az adófizetők pénzéből fogják finanszírozni a kezelésünket a vigyorgóban.

A fent említett intelmeket érdemes betartani, mert ki tudja…

Meg egy kérdés, miért csak olyan babonák vannak, hogy „nem mész férjhez” meg „korán megkérik a kezed”?  Mármint, miért csak nőkre vonatkozóak vannak? Olyan miért nincs, hogy „Ha sokat piszkálod az orrod, senki nem megy hozzád”? Vagy „Ha élet vasalsz az ingnek, lusta lesz a feleséged”?

Na mindegy. Olvastátok az igét, éljetek e szerint.